Día de los Muertos – Tánc a halottakkal Mexikóban

Évekkel ezelőtt, azok a turisták, akik november elején utaztak Mexikóba, igencsak meglepődtek mikor az utcákon bizarr dekorációk fogadták őket. Akkor még nem tudták, hogy a halottak ünnepének közepébe csöppentek.

 

Manapság azonban, a Día de los Muertos, vagyis a halottak napja az egyik fő oka annak, hogy a külföldiek Mexikóba utaznak az évnek ebben a szakában. Az évente megrendezett ünnepség ugyanis nem egy bús-borongós gyászszertartás, hanem egy boldog megemlékezés azokról, akik már elhagyták ezt a világot. És bármilyen ellentmondónak is tűnik, a tömegek az életet is ünneplik olyan családias hangulatban, ahogy sehol máshol a világon.

 

 

Ami először feltűnik az utcákon Mexikóvárosban, vagy bármelyik másik kisebb városban, faluban, az a színes és bizarr díszítés. Papírmasé csontvázak kelnek életre, színes bokrétákkal a fejükön vagy szivarral a szájukban, a gyerekek koponya alakú cukorkákat esznek, a boltok pedig marcipán koporsókat árulnak. De a legfeltűnőbbek mégis csak a színek kavalkádja, amit nehéz összeegyeztetni, főleg egy külföldinek a halál fogalmával.

Az ünnep 2003 óta az UNESCO által elismert kulturális örökség.

 

 

A hitrendszer szerint – mely az aztékoktól ered – a halottak az úgynevezett Mictlan-ban, vagyis

egy túlvilági váróteremben töltik az időt, és az évnek ebben a szakaszában visszatérhetnek az otthonaikba.

Az ünnepet eredetileg augusztusban tartották, de a keresztény konkvisztádorok áthelyezték november elsejére és egy nappal mindenszentek utánra.
Így ma a Día de los Muertos ünnepét november elsejének estéjén, illetve a rákövetkező napon tartják. De az ünnepségek akár egy hétig is eltarthatnak októbertől kezdve. Mexikóvárosban például hatalmas színes parádét rendeznek a helyiek a La Calavera Catrina tiszteletére és vezetésével.

 

 

Az elegáns hölgy koponyája, melyet elsőként José Guadalupe Posada karikaturista és grafikus alkotott meg, majd később Diego Rivera festménye által vált a mexikóiak tiszteletreméltó alakjává, egyszerre jelenti meg az eljövendő halált és az élet örömét is. Jelenléte arra biztatja az embereket, hogy a zenén, a táncon keresztül találják meg az élet értelmét, hisz az élet most van és örökké tart, ahogy a zene és a boldogság is.

A vigasságok október végétől egészen a két fő ünnepnapig tartanak.

 


 

Hogy a családok felkészüljenek a halottak fogadására, otthon oltárt emelnek, melyet narancssárga büdöskékkel, a holtak virágával díszítenek. Az oltárra mindig kerül víz és a holtak kenyere, mert a lélek megszomjazik és megéhezik, mire visszatér az otthonába. A családok általában az elhunyt kedvenc ételét is elkészítik. Az ünnep csúcspontja a temetőben éri az embereket. A sírokat letakarítják, gyertyákat gyújtanak, énekelnek és rengeteg virágot hordanak a kövekre. Az este jó hangulatban, hívogatóan telik; zenéléssel, vacsorával, beszélgetésekkel, hogy a lélek tudja merre is van az ő családja, merre kell hazatalálnia.

 

 

——————–

(Forrás: vjm.hu, fotók: Shutterstock)

 

 

Még több érdekességet olvasnál?
Mutatjuk hozzá a legjobb cikkeket az amerikaneked.com blog oldalán!