Palenque – maja romváros Mexikóban
Palenque – feltételezett eredeti nevén B’aakal – egy maja romváros Mexikóban, amely a VII. században vált vallási központtá.
Mexikó rengeteg érdekességet tartogat az utazók számára – legyen szó kultúráról, építészetről, gasztronómiáról és még sok más területről. Ami az építészetet illeti, a maják számos örökséget hagytak ránk. Ilyen például Tikal és a cikkünk fókuszában álló Palenque városa is.
Palenque az őserdő szélén, Chiapas állam felső magaslatain fekszik, Ciudad del Carmentől mintegy 130 kilométerre délre.
Kin Pakal (teljes nevén: K’inich Janaab’ Pakal) király uralkodása (615-683) idején élte virágkorát. 835-ben a város elnéptelenedett és fokozatosan benőtte az őserdő. A város elnéptelenedésére többféle magyarázat született. Kezdetben azt feltételezték, hogy a túlnépesedés és az aszály miatt élelmiszerhiány alakult ki.
A pollenek és a talaj vizsgálatából csakugyan az derült ki, hogy hosszú aszályos időszakok követték egymást, de ezek nem voltak annyira súlyosak, hogy a város elhagyását indokolták volna. Újabban az az elfogadott nézet, hogy a paraszti tömegek fellázadtak a papi osztály ellen (a király egyben főpap is volt), mert elfogadhatatlannak tartották azok előjogait és az emberáldozatokat.
A terület 1520-ban a Spanyol Birodalom uralma alá került. Az egykor 15 négyzetkilométer területű Palenque romjainak nagy része még ma is feltáratlan.
Kiemelt szerepét az adja, hogy az eddig restaurált szertartási központ: a Palota, a Feliratok temploma, a Kereszt temploma, a Leveles kereszt temploma és a Naptemplom romjai között találtak rá a maja művészet eddig feltárt legjelentősebb alkotásaira, és a maja írásbeliség leghosszabb szövegemlékére. A város és a környező nemzeti park 1987 óta az UNESCO kulturális Világörökségének része. A városon átcsörgedezik a keskeny Otulum folyó.
Palenque szíve, a Palota
A palenque-i szertartási központ szíve a 10 méter magas, 100 méter hosszú és 75 méter széles teraszra épült Palota, amely a 6. század vége és a 9. század között emelt épületek együttese. Általánosan elfogadott feltételezés szerint az építmény közigazgatási célokat szolgált.
A boltíves álmennyezettel fedett galériák három hatalmas belső udvar köré csoportosulnak. A négyzetes keresztmetszetű pilléreken és a tetőszerkezet felületein ma is láthatóak az eredeti féldomborműves díszítőelemek, amelyeket színes stukkók borítottak.
A labirintusszerű épületkomplexum legfeltűnőbb része a 782-ben épült, szögletes alapzatú négyszintes, 15 méter magas torony, amelyet a maják katonai őrhelyként, vagy csillagászati megfigyelőhelyként használhattak. A Palenquei Palota festett stukkódíszei az uralkodók emlékezetes tetteit örökítik meg.
Az egyes színek szimbolikus jelentést hordoztak: a vörös a királyokhoz, illetve az antropomorf alakok emberi oldalához kapcsolódott; a sárga a köztes világ állatait és növényeit jelölte; a kék az istenek székhelyének tartott ég és az isteni attribútumok színe volt. A Palotában 262 hieroglifát találtak, amely a Feliratok templomában talált további 620 írásjellel együtt a maja civilizáció írásbeliségének leggazdagabb leletanyaga.
Az ősi város lakói a maja civilizációhoz tartoztak, amely i. sz. 250 körül jelent meg Mexikóban és Közép-Amerikában. Palenque önálló városállam volt. A város igazi nevét nem ismerjük, a Palenque nevet később, a spanyol hódítás idején kapta.